A MOZGÁSSZERVI BETEGSÉGEK GYÓGYÍTÁSÁTÓL a JOBB AGYFÉLTEKÉS RAJZOLÁSIG...

Általában csodálattal tekintünk azokra a kevesekre, akik szépen tudnak rajzolni, s sokszor sajnálkozva jegyezzük meg: " Bárcsak én is tudnék így rajzolni!" A rajzolás képessége valami csodás, veleszületett, örökölt adottságnak tűnik számunkra, s ha felmenőink között nem találunk legalább egy művészt, eszünkbe se jut a rajzolás gondolatával kacérkodni. Pedig a rajzolás tanítható, tanulható, s még csak nem is kézügyesség kérdése, ahogy azt a legtöbben gondolják. Ha valaki képes olyan finom mozgást megtanulni, mint az írás, bizony a rajzoláshoz is megvan a kézügyessége.

Számos könyv, kiadvány és tanfolyam foglalkozik rajztechnikákkal, melyek nagyon jók, ha valaki már tud rajzolni. Rajzolni ugyanis nem tanítanak meg, csak már meglévő képességünket fejleszthetjük általuk. Ilyenkor szokott elmenni a kedve a rajzolástól azoknak is, akik látva e színes kiadványokat és kellő kedvet érezve az alkotáshoz, kezdőként kipróbálják őket. A rajzeszközök s a könyv pár hét múlva már a polcon porosodnak, mert nem vitték közelebb a kezdő rajzolót a megoldáshoz. Pedig valahol mindenki érzi magában, hogy rajzolni nem lehet olyan nagy ördöngősség, csak valahogy rá kellene jönni a nyitjára, rálelni egy varázsigére, ami megnyitja előttünk az utat.